Progress in diagnostic methods of Helicobacter pylori infection

Összefoglaló közlemények / Reviews

Progress in diagnostic methods of Helicobacter pylori infection

Buzás György Miklós dr.1,2

1Ferencvárosi Egészségügyi Szolgáltató KKNP Kft., Gasztroenterológia, Budapest; 2MEDOC Egészségközpont, Gasztroenterológia, Budapest Correspondence: drbgym@gmail.com

Summary

The diagnostic methods of Helicobacter pylori infection have continuously improved since the discovery of the bacterium. As an invasive test, endoscopy is still unavoidable for patients over 45-50 years of age with alarm symptoms or bleeding. Enhanced endoscopy methods have considerably improved the accuracy of examination, with the help of artificial intelligence. Histology has been complemented with immunohistochemistry and fluorescent in situ hybridisation. The most spectacular progress, however, has been seen with genetic methods: their accuracy surpassed those of traditional methods. The importance of urea breath test and stool antigen test has risen both in primary diagnosis and in managing eradication. For lack of an effective vaccine, a more active eradication policy is proposed including new groups (family members of infected people, immigrants, migrants) to curtail the prevalence of Helicobacter pylori infection.

ISSUE: Central European Journal of Gastroenterology and Hepatology | 2022 | VOLUME 8, ISSUE 2
Összefoglalás

A Helicobacter pylori fertőzés diagnosztikai módszerei a baktérium felfedezése óta folyamatosan fej­lődtek. Az invazív módszerek közül az endoszkópia jelenleg sem mellőzhető a 45-50 év feletti, alarm panaszokkal rendelkező, illetve a vérző betegekben: az utóbbi években bevezetett technikák jelentősen javították a képalkotást, teret engedve a mesterséges intelligenciának is. A szövettan kiegészült az immunhisztokémiával és a fluoreszcens in situ hibridizációval. A leglátványosabb előretörés a genetikai módsze­reknél történt: pontosságuk meghaladja a hagyományos módszerekét. A nem invazív módszerek közül az ureakilégzési és székletantigéntesztek helye felértékelődött mind a fertőzés primer diagnózisában, mind az eradikációs kezelés utáni követésben. Oltóanyag hiányában a szűrés és kezelésre szoruló személyek, betegek köre újabb csoportokkal bővült: a fertőzés prevalenciájának csökkenése elsősorban az aktív eradikációs tevékenységtől várható.

Bevezetés

A H. pylori fertőzés diagnózisára már a baktérium fel­fedezésekor több módszer állt rendelkezésünkre. Felfedezése idején a kórokozót a patológus Robert Warren a Barry Marshall által vett mintákból végezte Warthin–Starry-féle ezüstnitrátfestéssel. 1983-ban dolgozták ki az ureázgyorstesztet, amely CLO test néven világszerte számtalan változatban terjedt el, majd 1984-ben a 14C-urea-kilégzési tesztet, ezt követte 1987-ben a 13C-urea, nem radioaktív izotópos teszt. A baktérium felfedezése okozta paradigmaváltás a vizsgálati módszerek gyors fejlődéséhez vezetett. Az utóbbi években a már közismert és széleskörűen használt invazív és nem invazív vizsgálatok mellett felzárkóztak a genetika, a nagy felbontású endoszkópia, az immunhisztokémia és a mesterséges intelligencia módszerei: a közleményben ezek fejlődését tekintem át az utóbbi évek adatai alapján, nem feledkezve meg a hazai eredményekről, lehetőségekről sem.

A diagnosztikai módszerek osztályozása

A H. pylori kimutatására hagyományosan direkt és indirekt, invazív és nem invazív módszerek állnak rendelkezésünkre: az eljárások mindegyike az évek során fejlesztéseken esett át. Az 1. táblázatban a főbb jellegzetességeit tekintem át. A gyakorlatban e módszerek használata rendkívül változatos, függ a vizsgálat céljától, az orvos és a beteg preferenciájától, a helyi anyagi és technikai körülményektől, lehetőségektől. Mivel e módszerekről számos közlemény áll rendelkezésre (1–12), az alábbiakban az utóbbi években történt fejlesztésekről számolok be, abban a reményben, hogy hosszabb-rövidebb idő múlva egyesek a hazai gyakorlatba is bekerülnek.

1. táblázat: A Helicobacter pylori fertőzés kimutatásának módszerei (1–5)

1Utóbb a hematoxilin-eozin-, a Giemsa-, a Genta-féle, az akridin- és a Gimenez-festés is elterjedt.
2Protonpumpagátlók, antibiotikumok, bizmutkészítmények adása jelentősen csökkenti a szövettani vizsgálat pontosságát.
3Epidemiológiai vizsgálatra alkalmas, diagnosztikai jelentősége csekély.

Invazív módszerek

Endoszkópia

Az endoszkópos vizsgálat továbbra is alapvető jelentőségű a H. pylori fertőzés diagnózisában, egyrészt azonosítja a nyálkahártya azon elváltozásait, amelyeket a baktérium okoz, és mert lehetőséget nyújt a szövettani mintavételre, ezzel pedig utat nyit további, széles körű vizsgálatok felé (tenyésztés, genetika, hisztokémia, FISH).

A több évtizedes tapasztalat révén kiderült, hogy a fehér fényű, konvencionális endoszkópia egyre kevésbé alkalmas a H. pylori kiváltotta gyulladásos és rákmegelőző elváltozások kimutatására. Az utóbbi évtizedekben bevezetett új eljárások az elváltozások sokkal pontosabb megítélését teszik lehetővé. A 2020-ban közölt módosított Kyoto-osztályozásban meghatározták a H. pylori okozta krónikus gastritis endoszkópos jellegzetességeit (2. táblázat). Az osztályozásban 18 endoszkópos jellegzetességet értékeltek ki, ezek közül négy alapján feltételezhető a
H. pylori jelenléte: pontosságuk a 2. táblázatban olvasható: a jellegzetességeket a fehér fényű endoszkópos vizsgálattal állapították meg (13).

2. táblázat: A Helicobacter pylori fertőzés endoszkópos jellegzetességei a módosított Kiotó-osztályozás alapján (13)

A 2000-es években terjedtek el az elektronikus endo­szkópia technikái: mindhárom japán cég kidolgozott eljárásokat, amelyek lényegesen javítják a képminőséget. A módszerek eredményei a H. pylori diagnózisában a 3. táblázatban olvashatók (1–3, 14–16).

3. táblázat: A modern endoszkópos képalkotó módszerek szerepe a H. pylori diagnózisában (1–5, 13)

Az egyes eljárásokban leírt H. pylori-asszociált elváltozások egymástól különböznek, a különböző módszerek összehasonlító kiértékelése még nem történt meg. Mindegyik módszer alkalmas az MI használatára.

Szövettan

A hisztológiai vizsgálat a H. pylori diagnosztika egyik leggyakrabban használt, arany standard módszere. Előnye, hogy a baktérium mellett kimutatja a nyálkahártya elváltozásait is. Validált festési módszerekkel a szövettan érzékenysége és fajlagossága 95-100, illetve 70-98%-os. Egyszerűsége és olcsósága miatt a Giemsa-festés terjedt el a legjobban. A szövettan pontossága függ a fertőzés intenzitásától (denzitásától) – ezt a módosított sydney-i vagy a kiotói osztályozás alapján lehet kiértékelni, de a gyakorlatban ritkán történik meg, holott egyes tanulmányok szerint az eradikációs kezelés hatásossága függ a baktérium denzitásától. Ennek felmérését a gyakorlatban a konszenzusok nem javasolják (9, 10).

Egyre kiterjedtebben használják az immunhisztokémiai (IHC) vizsgálatot. Hazai tanulmányban 795 esetben mutatták ki, hogy a Giemsa-festés 83,3%-os értékével szemben az IHC érzékenysége 98,8%. Míg a hagyományos festések függnek a szövettani elváltozásoktól (atrófia, intestinalis metaplasia), az IHC eredményét ezek nem befolyásolják, így a vizsgálatot olyan esetekben javasolják, ahol a szövettani eredmény negatív, de mégis feltételezik a fertőzés jelenlétét (17). Hasznos, ha a vizsgálatot maga az endo­szkópos vizsgáló orvos kezdeményezi, rutinszerű végzése a költségek/munkaigény miatt korlátozott.

A szövettan mellett ugyanabból a mintából végzik a fluo­reszcens in situ hibridizációt (FISH): az eljárás alkalmas mind a baktérium kimutatására, mind a klaritromicinrezisztencia meghatározására. Az 1980-ban bevezetett citogenetikai módszerben egy fluoreszcens minta kötődik a bakteriális DNS egy meghatározott részéhez, ezáltal bizonyos szekvenciák mikroszkóppal láthatóvá válnak: így a H. pylori 16S-rRNS pontmutációi (A2143G, A2144G, A2143G) kimutathatók. Hazai felmérés szerint a főváros központi kerületeiből származó betegekben a klaritromicinrezisztencia 23,9%, az esetek fele hetero-, másik fele homorezisztens, az eredmények függenek a baktérium denzitásától (18, 19).

Új módszer a bakteriális GGT meghatározása. A gamma-glutamil-hidroxi-rodamin-zöld vegyület azonnal reagál a GGT-vel, és fluoreszcenciát ad, amelynek intenzitásából következtetni lehet az enzimaktivitás mértékére. A bakteriális GGT szerepe az extracelluláris glutamin és glutation bevitele a sejtbe, ahol azok a citrátciklusba kerülnek. A GGT részt vesz az ammóniatermelésben, elősegíti a baktérium kolonizációját és az epithelsejtek apoptosisát, gátolja a T-sejtek proliferációját és a dendritikus sejtek differenciálódását. Erősen immunogén, a vakcinakutatás egyik célpontja. A japán módszer előnye 15 perces gyorsasága, érzékenysége 75% az antrumban, 82,6% a corpusban, fajlagossága 83,3% és 89,5%. Előnye, hogy az ureáznegatív Helicobactert is kimutatja. Hátránya, hogy biopsziás többletmintát kell venni, költsége magas, képzett laboratóriumi személyzetet igényel (20).

Tenyésztés

A tenyésztés a H. pylori diagnosztika arany standardja, a baktérium kimutatása mellett lehetőséget ad annak morfológiai, biokémiai tulajdonságainak elemzésre, a patogén faktorok azonosítására (CagA, Vac A) és az antibiotikumérzékenység meghatározására (1–5). Speciális laboratóriumi hátteret igényel, és ami ennél is fontosabb, hogy a megfelelő szállításról gondoskodni kell: tenyésztés céljából 2 biopsziás mintát kell venni, és azt lehetőleg 30 percen belül speciális transzportmédiumban kell elküldeni a mikrobiológiai laboratóriumba, ahol a megfelelő körülményeket biztosítva (mikroaeorofil környezet, hidrogénadagolás, a minták tripszines előkezelése, colisztin és polimixin adása a kontamináló baktériumok gátlására) kell elvégezni a tenyésztést. Avatott vizsgálóhelyen a tenyésztés érzékenysége 95%, fajlagossága 100%. A tenyésztés világszerte problematikus: egyes országokban erre specializált centrumokban (pl. Franciaország), máshol országos hálózatban egységes módszerrel végzik (Egyesült Államok) (5, 8).

Genetikai vizsgálatok biopsziás mintákból

A genetika számos módszerét lehet alkalmazni a H. pylori diagnosztikában: pontosságuk révén ahol lehetséges, ott előnyben kell részesíteni őket a hagyományos módszerekkel szemben. A baktérium jelenlétét, egyes patogén tényezőket és az antibiotikumrezisztenciát meg lehet határozni a PCR valamelyik változatával (mennyiségi, valós idejű vagy digitális), illetve az NGS módszerével. A vizsgálat elvégezhető biopsziás mintából, a biopsziás fogón maradt nyákból, a RUT-ból visszamaradt mintából, gyomornedvből és székletből. A mennyiségi PCR érzékenysége és fajlagossága 95% feletti a baktérium, és 100% a rezisztencia kimutatásában. A digitális PCR különösen eredményes az alacsony denzitású („okkult”) fertőzés kimutatásában, olyan esetekben, ahol más módszerek negatív eredményt adtak. Klaritromicinrezisztencia kimutatására a digitális PC, a valós idejű Taq Man PCR alkalmas, levofloxacin- és tetraciklin-rezisztencia esetében az NGS a legpontosabb. Teljes genomszekvenálással szintén lehetséges a rezisztencia kimutatása (1–3, 11, 12).

Magyarországon a budapesti II. Belklinikán Tulassay Zsolt és Molnár Béla munkacsoportja végzett vizsgálatokat a H. pylori CagA és VacA genotípusainak meghatározásában; ezek a kutatások abbamaradtak (21, 22). Jelenleg egyes központi mikrobiológiai laboratóriumokban lehetséges a H. pylori kimutatása PCR-rel.

Ureázgyorsteszt (RUT)

A szövettan mellett az ureázgyorsteszt volt az első, amelyet a H. pylori kimutatásában használtak. A teszt számtalan kereskedelmi változatban világszerte elterjedt, bár az évek során az egyéb módszerek visszaszorították. A teszt pontossága függ a fertőzés denzitásától, pozitív eredményhez a biopsziás mintában 104 baktériumnak kell lennie. Egy német tanulmány szerint a jelenleg forgalomban lévő tesztek pontossága hasonló (23). Feltétlen előnye, hogy gyors és olcsó. Vitatott, hogy a mintavétel után mennyi idő múlva kell leolvasni az eredményt. Egy újabb tanulmányban 150 betegnél összehasonlították a szövettan és a gyorsteszt eredményét 5, 10, 20 perccel, illetve 1, 2, 6, 12 és 24 órával a mintavétel után: a legpontosabb eredményt a 12 órás leolvasás adta: ezzel viszont elvesztette gyors jellegét (24). Mivel az ureáz az optimális aktivitását testhőmérsékleten éri el, a mintát termosztátba lehet helyezni: ez növeli a teszt pontosságát. Érdekes módon protonpumpagátlók nem befolyásolják a RUT eredményét (5). Az alacsony denzitású H. pylori fertőzés álnegatív, más, ureáztermelő baktériumok álpozitív eredményt adnak. Gyakorlati és gazdasági megfontolásból kimutatták, hogy a gyorstesztre vett biopsziás minta használható tenyésztésre és FISH-re is: ez esetben a RUT-készlet transzportmédiumként szolgál, feltéve, hogy a szállításról a mintavétel után 4 órán belül gondoskodnak (25). Az anyag felhasználható PCR végzésére is, ezzel nemcsak a H. pylori, hanem más kórokozók is kimutathatók, pl. az Epstein–Barr-vírus (5).

Magyarországon jelenleg kereskedelmi forgalomban kapható RUT nincs, helyette gyógyszertárakban készített házitesztet használnak, ennek pontossága kétséges. Sok vizsgálóhelyen a RUT végzésétől eltekintenek. Másutt ellenkezőleg: csupán a RUT-ra hagyatkoznak.

A RUT-nak a WHO szabálykönyvben pontértéke nincs, de a mintavételnek költsége van, ennek megfelelően használata is visszaszorult.

Nem invazív módszerek

Szerológia

A H. pylori ellenes, keringő IgG meghatározását továbbra is kiterjedten használják az alapellátásban. Az ellenanyagokat ELISA vagy latex immunoassay módszerrel határozzák meg. Előnye, hogy olcsó és gyors, fő hátránya, hogy nem tesz különbséget a lezajlott és aktuális fertőzés között, így a konszenzusokban nem javasolják sem a fertőzés diagnózisára, sem az eradikáció ellenőrzésére, mivel az ellenanyagok a sikeres kezelés után is kimutathatók.

Ezért az eradikációs kezelés során a szerológiai vizsgálat csak ott elfogadható, ahol más módszerek nem állnak rendelkezésre a fertőzés kimutatására. Az Egyesült Államokban – hivatkozva pontatlanságára – a biztosító már nem finanszírozza a szerológiai vizsgálatot (7).

A szerológia hasznos az epidemiológiai felmérésekben, egy adott népességben a H. pylori fertőzés incidenciájának/prevalenciájának meghatározásában: ennek nincs terápiás következménye. Japán adatok szerint a H. pylori ellenes IgG-titer párhuzamosan emelkedik a kiotói osztályozásban leírt elváltozások gyakoriságával (atrófia, noduláris nyálkahártya), valamint az életkorral (26).
A lezajlott és aktív fertőzések elkülönítése lehetséges a keringő CagA, VacA, GroEI és HP1564 hősokkprotein meghatározásával: ezek egyidejű szerológiai mérésének érzékenysége az UBT-vel összevetve 100%, fajlagossága 91%. A módszert egyelőre csak epidemiológiai felmérésekre használták (27). Speciális reagenseket és laboratóriumi hátteret igényel.

Bármilyen szerológiai vizsgálat csak lokális validálás után használható, mivel a tesztkészletekben lévő antigének igen változatosak, és nem egyeznek az adott területen lévő H. pylori antigénjeivel.
A Gastro-Panel (szérumpepszinogén I és II, H. pylori IgG és 17-es gasztrin együttes mérése) a kiotói konszenzus szerint hasznos az atrófia és a gyomorrák magas kockázatának kimutatásában: a tesztet egyesek „folyékony biopsziának” nevezik, évek óta vannak hívei és ellenfelei (7). Hazánkban csak térítéses alapon végezhető.

Ureakilégzési teszt (UBT)

Az UBT továbbra is a legnépszerűbb nem invazív teszt. A 13C-UBT stabil szénizotópot, a 14C-UBT radioaktív izotópot használ, az utóbbi gyermekekben, terhesekben nem használható. A 13C-UBT előnye, hogy a kilélegzett levegőben a 12C/14C arányát mennyiségileg adja meg, és értékéből következtetni lehet a fertőzés intenzitására: vitatott, hogy ez befolyásolja-e az eradikációs eredményeket. A 14C-UBT csak minőségi (pozitív/negatív) eredményt ad. Az UBT a gyomornyálkahártya teljes felszínéről ad információt, így áthidalja a baktérium nem folytonos eloszlásának gondját. Eradikációs kezelés után mindenképpen a választandó kontrollvizsgálat, ilyen esetekben (pl. nyombélfekély) ismételt endoszkópiát végezni indokolatlan és invazív.

 

A 13C tömegspektrometriai és izotópszelektív infravörös spektrometriai mérésének pontossága hasonló. Egy 2015-ös metaanalízisben a 13C-UBT érzékenysége és fajlagossága 95%, a 14C-UBT értéke 94% és 97% volt (28). A vizsgálat végzésére változatos protokollokat dolgoztak ki. A javasolt 13C-adag 75-100 mg, a mintavétel 0 és 30 perc után történik.

Fontos, hogy a vegyületet 200 ml citromlében oldják fel, mivel az növeli az urea hidrolízisét, csökkenti az intragastricus pH-t, és lassítja a gyomorürülést: az így kapott eredmények szignifikánsan magasabbak voltak, mint a vízben oldott izotóp fogyasztása után. Ez fontos az eradikáció utáni kontrollvizsgálatban, ahol az alacsony értékek álnegatív eredményt adhatnak (29). A vágóérték hazánkban 4 DOB‰, másutt 2,5 DOB‰ a gyártók javaslatai szerint.

Történtek próbálkozások a mintavételek közti idő csökkentésére (10-15 perc): ezek nem terjedtek el (5, 6). Magyarországon megfelelő számú készülék áll rendelkezésre a kilégzési tesztek végzésére, csak szervezés kérdése, hogy minden beteg vagy a levegőminták eljussanak a megfelelő vizsgálóhelyekre: a minták két hétig tárolhatók.

Az Egyesült Királyságban és Spanyolországban végzett elemzések szerint az UBT-alapú „teszteld és kezeld” stratégia gazdaságosabb, mint az endoszkópos és szövettani diagnózison alapuló vizsgálat a dyspepsia, a peptikus fekély kezelésében és a gyomorrák megelőzésében (30, 31).

Helicobacter pylori székletantigénteszt (SAT)

A H. pylori tenyésztése nehézkes és időigényes. Sokkal könnyebb a bakteriális antigének kimutatása a székletből. A monoklonális antitestek pontossága jobb, mint a poli­klonális teszteké. A 4. táblázatban a legújabban használt tesztek eredményessége olvasható. Az utóbbi évtizedben a SAT egyre inkább felzárkózott az UBT mellé mint első választandó diagnosztikai módszer a fertőzés kezelés előtti és eradikáció utáni vizsgálatában. Akárcsak az UBT, a SAT a teljes gyomornyálkahártya felületéről ad információt. Hátránya, hogy minőségi, és nem mennyiségi eredményt ad, tehát nincs arányban a fertőzés intenzitásával. A teszt előtt a PPI, az antibiotikumok és a bizmut adását fel kell függeszteni az álnegatív eredmények elkerülésére. Fontos a vizsgálati feltételek betartása: a székletmintát -20 fokon kell tárolni a mérésig, szobahőmérsékleten a vizsgálat érzékenysége jelentősen csökken. Hasmenéses betegtől ne küldjünk mintát. Székrekedésben az antigén roncsolódhat, álnegatív eredményhez vezetve (2, 3).

4. táblázat: A székletantigénteszt módszerei és eredményei a H. pylori diagnózisában (1–3)

A houstoni konferencián az UBT mellett a SAT vizsgálatot javasolták a H. pylori eradikáció előtti és utáni vizsgálatára ott, ahol az endoszkópia nem szükséges (10).
PCR-vizsgálatot el lehet végezni székletből is, de teljes genomvizsgálatot nem. Meg lehet határozni az antibiotikumrezisztenciát: ezáltal nem invazív módon megvalósulhat az antibiotikum stewardship. Ennek beépítését a rutindiagnosztikába szakértők szorgalmazzák. Az Egyesült Államok egyes laboratóriumaiban lehetséges az NGS módszerével a hat leggyakrabban használt antibio­tikumrezisztencia kimutatása (7).

Magyarországon a SAT különböző változata az egyetemek mikrobiológiai laboratóriumában, illetve a legtöbb, országos hálózattal rendelkező laboratóriumban elvégezhető, mind a járóbeteg-ellátásban, mind térítéses alapon.

Magyar minőségi metaanalízisben kimutatták, hogy a szerológiát kivéve minden teszt eredményessége vérzés esetén csökken. A gyakorlatban javasolt kombinált végzésük – ez javítja az érzékenységet –, vagy a tesztelés elhalasztása a vérzés lezajlása utáni időszakra (32).

H. pylori ellenes IgG kimutatása nyálból

Összetételénél fogva a nyál értékes biológiai folyadék: immunkromatográfiával kimutathatók IgG és IgM jellegű H. pylori ellenes antitestek. Érzékenysége magas, de fajlagossága alacsony (1. táblázat), ezért inkább gyermekeknél szűrésre, mint a fertőzés diagnózisára ajánlják. Előnye az egyszerű mintavétel. Az eradikáció ellenőrzésére nem alkalmas. Álnegatív eredmények alacsony bakteriális kolonizáció esetén észlelhetők, álpozitív eredmény keresztreakciót adó, más orális baktériumokból származik (33).

H. pylori ellenes IgG meghatározása vizeletből

A szérumon kívül a H. pylori ellenanyagok más biológiai folyadékokból is meghatározhatók. Vizeletben 1993-ban mutatták ki először immunkromatográfiával a H. pylori ellenes IgG jelenlétét. Az eljárás világszerte elterjedt, igen változó eredményekkel. 2017-ben az addigi 33 tanulmány 4963 esete alapján meghatározták az érzékenységét és a fajlagosságát (1. táblázat). A teszt pontossága azonban országonként változó, az endoszkópos/szövettani vizsgálattal összehasonlítva az érzékenysége 89%, a fajlagossága csak 63% volt. Előnye, hogy a mintavétel egyszerű, gyermekekben is alkalmazható, hátrányai azonosak a szerológiai vizsgálatéval: a vizelet IgG szintje nem követi a H. pylori statuszát, és eradikáció után is kimutatható (34).

Az eredmény függ a vesefunkciótól. 2006-ban kidolgozták a gyorstesztváltozatot is, amely a friss vizeletből 20 perc alatt kimutatja az IgG-t (35). A változatos eredmények miatt a diagnosztikában csak ott javasolt, ahol validálták az egyenértékűségét az arany standard módszerekkel. Az eradikációs kezelés ellenőrzésére valószínűleg nem alkalmas. Hazai adatok nincsenek.

Következtetések

A H. pylori fertőzés kimutatására egyre tökéletesedő módszerek állnak rendelkezésre. Tendencia, hogy a hagyományos vizsgálatokat a genetikai tesztek helyettesítik: ezek alkalmasak mind a baktérium azonosítására, mind a rezisztencia kiértékelésére, lehetőséget adva az egyénre szabott kezelésre és az antibiotikumstewardship szemléletének érvényesítésére, amely egyre nagyobb teret nyer az infektológiában (36), csakhogy a betegeket gasztroenterológusok és háziorvosok kezelik. Mivel oltóanyag egyelőre a látóhatáron sincs, a 2022-es szakértői vélemény aktív „teszteld és kezeld” stratégiát javasol, sőt a hagyományos betegcsoportok mellett (peptikus fekély, dyspepsia, gyomorrákos betegek elsőfokú hozzátartozói) a fertőzött egyének esetében kilátásba helyezi a családtagok, illetve magas kockázatú csoportok (bevándorlók, migránsok) szűrését és kezelését is (7, 8).

Irodalom
1. Dore MP, Pes GM. What is new in Helicobacter pylori diagnosis: an overview. J Clin Med 2021; 10: 2091. https://doi.org/10.3390/jcm10102091.
2. Bordin DS, Voynovan IN, Andreev DN, Maev IV. Current Helicobacter pylori diagnostics. Diagnostics 2021; 121: 1458.
https://doi.org/10,33290/diagnostics11081458.
3. Yang H, Hu B. Diagnosis of Helicobacter pylori infection and recent advances. Diagnostics 2021; 11: 1305.
https://doi.org/10.3390/diagnostics11081305.
4. Shiotani A, Roy P, Lu H, Graham DY. Helicobacter pylori diagnosis and therapy in the era of antimicrobial stewardship. Ther Adv Gastroenterol 2021; 14: 1–19. https://doi.org/10.1177/175628482110064080.
5. Godbole G, Mégraud F, Bessède E. Diagnosis of Helicobacter pylori infection. Helicobacter 2020; 20: Supplement 1.
https://doi.org/10.1111/hel.12735.
6. Jauvain M, Bessède E. Diagnostic of Helicobacter pylori infection. Microb Health Dis 2021; 3: e541.
7. Lee Y-C, Dore MP, Graham DY. Diagnosis and treatment of Helicobacter pylori infection. Annu Rev Med 2022; 73: 183–195.
https://doi.org/10.1146/annurev-med-041110-0208134.
8. Dore MP, Graham DY. Modern approach to the diagnosis of Helicobacter pylori infection. Aliment Pharmacol Ther 2021; 25: 1–8.
https://doi.org/10.1111/apt.16566.
9. Malfertheiner P, Mégraud F, O’Morain CA, et al. Management of Helicobacter pylori infection: the Maastricht V/Florence Consensus report. Gut 2017; 66: 6–30. https://doi.org/10.1007/gutjnl -2016.-312288.
10. El-Serag HB, Kao JY, Kanwal F, et al. Houston Consensus Conference on testing for Helicobacter pylori infection in the United States. Clin Gastroenterol Hepatol 2018; 16: 992–1002.e6.
https://doi.org/10.1016/j.cgh2018.03.013.
11. Gong L, El-Omar E. Application of molecular techniques in Helicobacter pylori detection: limitations and improvements. Helicobacter 2021; 26: e.12841. https://doi.org/10.1111/hel12841.
12. Sulo P, Šipkova B. DNA diagnostics for reliable and universal identification of Helicobacter pylori. World J Gastroenterol 2021; 27: 7100–7112.
https://doi.org/10.3478/wejgh.v27.i41.7100.
13. Toyoshima O, Nishizawa T, Koike K. Endoscopic Kyoto classification of Helicobacter pylori infection and gastric cancer risk diagnosis. World J Gastroenterol 2020; 26: 466-4677.
https://doi.org/10.3748/wjg.v26.15.466.
14. Jabbouir JM, Saldua MA, Bixled JN, et al. Confocal endomicroscopy: instru­mentation and medical applications. Ann Biomed Ing 2012; 40(2): 378–397.
https://doi.org/10.1007/s10439-011-0426-y.
15. Kim KO, Kim EY. Application of artificial intelligence in the detection and characterization of colorectal neoplasm. Gut and Liver 2021; 15: 346–353. Doi: 10.5009/gnl20196.
16. Sato H, Inoue H, Ikeda H, et al. In vivo gastric mucosal histopathology using endocytoscopy. World J Gastroenterol 2015; 21: 5002–5008.
https://doi.org/100.3748/wjg.v.21.i16.5002.
17. Kocsmár É, Szirtes I, Kramer Z, et al. Sensitivity of Helicobacter pylori detection by Giemsa staining is poor in comparison with immunohistochemistry and fluorescent in situ hybridization and strongly dependens on in­flammatory activity. Helicobacter 2017; 22(4): e12387.
https://doi.org/10.1111/hel.12387.
18. Kocsmár É, Kocsmár I, Buzás GyM et al. Helicobacter pylori hetero­resistance to chlarithromycin in adults – New data by in situ detection and improved concept. Helicobacter 2020; 25: e12670.
https://doi.org/10.1111/hel.12670.
A további irodalom megtalálható a szerkesztőségben, valamint
a www.gastronews.hu weboldalon.
19. Kim JJE, Kocsmár I, Buzás GyM et al. Efficacy of clarithromycin depends on the bacterial density in clasrithromycin heteroresitant Helicobacter pylori infections: an in situ detected susceptibility and quantitative morphometry-based retrospective study. Pathol Oncol Res 2021; 27: 1609863.
https://doi.org/10.3389/pore.2021.1609863.
20. Akashi T, Isomoto H, Matsushima K, et al. A novel method for rapid detection of a Helicobacter pylori infection using a gamma-glutamyltrans­peptidase-activatable fluorescent probe. Sci Rep 2019; 9(1): 9467.
https://doi.org/10.1038/S42598-019-45768-X.
21. Ruzsovics A, Molnár B, Unger Z, et al. Determination of Helicobacter pylori cagA, vaA genotypes with real-time PC melting curve analysis. J Physiol (Paris) 2001; 95: 369–377.
https://doi.org/10.1016/s0928-4257(01)00050-x.
22. Molnár B, Szőke D, Ruzsovics Á, et al. Significantly elevated Helicobacter pylori density and different genotype distribution in erosions as com­-
pared with normal gastric biopsy specimen detected by quantitative real-time PCR. Eur J Gastroenterol Hepatol 2008; 20: 305–313.
https://doi.org/10.,1097/MEG.0b0103e3282ffd.4.
23. Dechant F-X, Dechant R, Kandulski A, et al. Accuracy of different rapid urease tests in comparison with histopathology in patients with endoscopic signs of gastritis. Digestion 2020; 101(2): 184–190.
https://doi.org/10.1159/000497810.
24. Eslamninejad A, Marashian SM, Aboutourabi M, et al. Determination of optimal time for reading of rapid urease test diagnosis of Helicobacter pylori. Gastroenterol Hepatol Bed Bench 2020; 13: 232–237.
25. Gong EJ, Ahn JY, Jung DK, et al. Isolation of Helicobacter pylori using leftover tissue in the rapid urease kit. Helicobacter 2020; 25: e12733.
https://doi.org/10.111/hel.12733.
26. Toyoshima O, Nishizawa T, Sakitani K, et al. Serum anti-Helicobacter pylori antibody titer and its association with gastric nodularity, atrophy and age. World J Gastroenterol 2018; 24(35): 4016–4068.
https://doi.org/10.3748/wjg.024/35.4061.
27. Butt J, Blott WJ, Shrubsole MJ, et al. Performance of multiplex serology in discriminating active vs. past Helicobacter infection in a primarily African American population in Southeastern United States. Helicobacter 2020; 25(1), 12671. https://doi.org/10.1111/hel.12671.
28. Ferweana M, Abdulmajeed L, Alhaijahmed A, et al. Accuracy of urea breath tests in Helicobacter pylori infection. Meta-analysis. World J Gastroenterol 2015; 21: 1305–1314.
29. Kwon YHm, Kim N, Yoon H, et al. Effect of citric acid on acuracy of 13C-urea breath teste after Helicobacter pylori eradication therapy in a region with a high prevalence of atrophic gastritis. Gut and Liver 2019; 13(5): 506–513.
https://doi.org/10.5009/gnl18398.
30. Pritchard DM, Bornschein J, Beales I, et al. Cost-effectiveness modelling of use of urea breath test for the management of Helicobacter pylori-related dyspepsia and peptic ulcer in the UK. BMJ Open Gastroenterol 2021; 8(21): 0000685. https://doi.org/10.1136/bmjgast-2021-000685.
31. Beresniak A, Malfertheiner P, Franceschi F, et al. Helicobacter pylori „Test-and Treat” strategy with urea breath tests a cost-effective strategy for the management of dyspepsia and the prevention of ulcer and gastric cancer in Spain. Results of the Hp-Breath intiative, Helicobacter 2020; 25: 25, e12693.
https://doi.org/10.1111/hel.12693.
32. Vörhendi N, Soós A, Engh MA et al. Accuracy of the Helicobacter pylori diagnostic tests in patients with peptic ulcer bleeding: a systematic review and network-metaanalysis. Therap Adv Gastroenterol 2020; 13: 1–14.
https://doi.org/10.1177/17562184820965324.
33. Darma A, Nugroho BST, Yoaynna V, et al. Comparison of Helicobacter pylori stool antigen, salivary IgG, serum IgG and serum IgM as diagnostic markers of H. pylori infection in children. Iranian J Microbiol 2019; 11: 206–211.
https://doi.org/10.31557/APJCP.20129.20.5.1525.
34. Gong Y, Li, Yuan Y. Accuracy of testing for anti-Helicobacter pylori IgG in urine for H. pylori infection diagnosis: a systematic review and meta-analysis. BMJ Open 2017; 7: e013248.
https://doi.org/10.1136/bmjopen-2016-013248.
35. Aumpan N, Vilaichone R-K, Chotivitayatarakorn P, et al. High efficacy of rapid urine test for diagnosis of Helicobacter pylori infection in Thai people. Asian Pacific J Cancer Prev 2019; 20: 1525–1538.
https://doi.org/10.31577/APJCP.2019.5.1525.
36. Ludwig E. Antibiotikum stewardship. Infektológia, szerk. Ludwig E. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2021. II. kiadás, 422–428.